BELE A SŰRŰJÉBE!!!

Nem az a fajta személy vagyok, aki türelmetlen... csak épp olvasni szeretek őrülten.

Ez az oldal nem taghely, azonban az animékről és mangákról szól azoknak akik OTAKUnak mondják magukat. Ha rám talátál: AZ VAGY. Mániákus animé v. manga függő, aki imádja nézni, olvasni határtalanul mind a kettőt. Erre én akkor döbbentem rá, amikor képes voltam Narutót végignézni angol égetett felirattal. És aztán neki láttam a mangának... Ezt több száz manga követte, legalább annyi anime. Klasszikusoktól kezdve, egész a Metropolis-ig vagy Kaena.

Ez volt a kezdet. A többi már magától jött. Éjjel nappal torrent oldalt keresve, mint aki csokitortát akar egyfeszt enni, úgy töltöttem a Death Note-ot.

Nos erről ennyit. Ha már tudatában vagy annak, hogy OTAKU vagy, akkor szerintem élvezni fogod az oldalon megjelenő karcolatokat.

Sajnos azt nem árulhatom el, honnan vannak. Szavamra, jó volna ha ennyire szaladna nekem is a fantáziám... Én Imádom őket. Jók.

tartalom: 001. Kaleido Sztar - Az utolsó felvonás - Leon és Aya

                002. Death Note - L- mint Love beszélgetés Lighttal - Kira - Az őrület

                003. Naruto Shipuuden - Sakura és a cseresznyefához szóló kérés

                004. WARNING!!! YAOI!!!! Loveless - Túl a kötelékeken

                005. WARNING - YAOI!!! No money - A szörnyeteg könnye

                006. R.O. D. -  mánia - Reggeli Ebéd Vacsora

                007. Naruto - Hogy legyenek mindennek szép vége.

                008. Momoko és az elérhettelen"Bácsi".

                009. Chihiro Szellemországba - Yubaba bűbálya

                010. WARNING!!! YAOI!!! Gravitation - Összetört skorpió és a vizöntő

                011. Káin Gróf és Shisune az eladott gyerek

                012. Spiral - Narumi összetört szárnyai

                013. FLCL - A csillagokból csöppent android

                014. Full Metal Panic - Csendes nyár

                015. BLOOD + -  Saya és az elveszett boldogság

                016. Hellsing - örök élet

                017. Ichigo és Inoue a zeneiskolában

                018. WARNING!!! YAOI!!! Félresikeredett Átok - Ai a boszorkány győzedelme

***egyenlőre ennyi. - A honlap folyamatos szerkesztés alatt áll. Megeshet, hogy kiválasztott olvasmányodra várnod kell. Kérlek térj vissza. Vagy ha OTAKU létedre belepusztulsz a kiváncsiságba Irj egy E-mailt - otaku.otaku@yahoo.com - ra. ***

001.

001 . KALEIDO STAR - Az utolsó felvonás.

Amerika. Kaleido, a világhires cikrusz szinpada. Sok év leszállt. Történt egy és más. És közben az artisták is megváltoztak. Jöttek újjak, és eljött az ideje annak is, hogy egyesek kiszálljanak. Kalos, már rég nem egyedül vezette a társulatott. Yuri mindenben a rendelkezésére állt. Minden remek volt. A Kaleidonak sosem volt ekkor kelletje, mint az utóbbi hónapokban. Furcsa mód, valami miatt Kalos aggódótt.

Rengeteg új néző jött, s egyre többen jelentkeztek az évenkénti felvételin. Sora és May mindent megtette annak érdekében, hogy csak a legjobban juthassanak be. De egyre nehezebb lett ez is. Majd egy reggel...

- Sora! Kellj már fel! - dühbörgött May Sora szobájának ajtáján. - Nem sokára kezdjük az edzést. Aztán este előadás! - kiáltotta, de Sora nyugodtan csorgatt a nyálát a párnán. - Betöröm az ajtót, ha jösz, és kiverlek az ágyból!!! - visitott May, majd neki támaszkodott a korlátnak, és indult is. Az ajtó betört. Sora nagy és rémült szemekkl bámult a vörös szemű dühöngő kinai lányra, majd csak hebegett-habogott. - Na végre! Kifelé!!! - mutatott az ajtóre May, mire Sara kukucskált be.

- Na ezt, ki mondja majd el Kalosnak? - kérdeztez mosolyogva.

Sora kapkodva öltözött, és vette is az irányt az ebédlő felé. Két korty juise és egy falat süti, majd rohant is a tornaterembe. Már mindenki gyakorolt.

- Végre "Csipkrerózsika", azt hittem már sosem kell fel... - mondta komoly arccal Leon, majd elengedte a korlátot és lehuppant a szivacsra.

-De- de még csak fél nyolc van... - mondta leizzadva Sora, mire Anna ugrott a nyakába.

- Csipkrerózsika!!! Csak nem izgulsz?

- A-Anna. Nem, nem erről van szó... én csak... - motyogta Sora, mire Kalos megfogta a vállát.

- Nincs semmi baj Sora. Ken elkiséri az orvosiba.

- Értem... - mondta elvörösödve a lány, majd fordult is. Csak az átlagos volt. Egy nőnek vannak rossz napjai és nagyon jó napjai is. Sajnos ez a rossznapok egyike volt.

- Sora nem érzi jól magát, ezért Leon arra kérlek, vigyázz hogy fogod meg... - mondta komoly szemekkel Ken nézve a fölé magasodó királyfira.

- Értettem. - mondta Leon, majd indult is a szinpad felé.

Az esti előadás cime: Csipkerózsika és a Szent Liliom volt. A darabot Mia dobta össze egy hét alatt, mert Kalos valami újat akart. Jobban sikerült mint azt gondolta. Az alaptörténtet a Csipkerózsika meséje volt, melyre ráfestett egy új és szines történetet, melyet a hercegnek kellett végig vinnie. A szinpad ketté volt osztva. A Csipkerózsika elfelejtett palotája, és a Tündérvilág csodakertje, honnan a hercegnek a szent Liliomért kellett megküzdenie a tündérek őrjeivel. Az őrök is épp, mint a herceg hetes tapézon kellett mozogjanak és harcolniuk. Majd miután a nagy Budrazál tündérrel is kiharcolta magát Leon, elkérhette a Szent Liliomot, mellyel felébreszhette Csipkerózsikát.... és megtarthasság a Tündérketben a lakadalmat.

Minden szépen és jól ment. Egészen addig, mig Leon rá nem pillantott a nézőtéren üllő csodálatos farncia lányra. Eszébe jutott. Ismerte... vagy csak valakivel összetévesztette.

Az előadás végesztével nagy szemekkel nézett a lányra. "ha jól számolom, Aya körülbelül most olyan 21 éves lehet. Olyan rég lett volna, hogy Párizsban járta?" Mikor földet ért, és mindenki felállva megtapsolta őket. Leon, még mindig azt a lányt nézte. Aya ránézett nagy barna szemeivel, majd elmosolyogta magát.

- Aya. - mondta komoly hangon Leon, mire Sora ránézett.

- Tessék? Láttál valakit?

- Nem. Csak káprázat volt. - mondta elridegült hangon, majd fordult is.

A szobájában legalább csend volt, és nyugodtan zuhanyozhatott. Reggel Ken kopogott az ajtaján.

- Ismét cimlapon a Kaleido. - mondta mosolyogva a fiú, - Amúgy Yuri hivat.

- Máris? - kérdezte Leon, majd felvette a tréningfelsőjét, és útközben összefogta hosszú ezüst haját.

Yuri komolyan állt Kalos mellett. Valük szemben egy gyönyörű, nem olyan magas, hosszú barnahajú lány állt fekete elegáns kosztümben. Leon épp, hogy belépett az ajtón, már meg is szólalt:

- Szó sem lehet róla. - és fordult is vissza.

- Hohó! Leon Osvald. Ön a Kaleido alkalmazottja! - mondta Yuri szúrós szemekkel, mire Leon hátra fordult.

- És?

- A hölgy a Jan Jaquesot képviseli. A francia nagycirkusz a csőd szélén áll. Segitségért jöttek, és mi segitünk. - mondta Kalos.

- Nem vállalom.

- Önt senki sem kérdezte... - mondta mosolyogva Aya, majd lassan Leon felé fodruld, - Leon úrfi.

- Aya? - kérdezte kiakadva Leon.

- Leon, csomagolj. Két órán belül indul a gép Párizsba. - mondta Kalos komoly és mély hangon. Leon ránézett, és hátat is forditott nekik.

- Ez kicsit dúrva volt... - mondta Aya mosolyogva. - De amúgy meg nem hinném, hogy eljönne velem Párizsba.

- Ez igaz. - Mondta Yuri kellemes hangon. - Azonban, miel már aláirtuk a szerződést, azért csak szeretnénk tudni, hogy a Kaleido profi artistája kivel fog fellépni. Leon nem egy könnyű eset. Csak stárokkal képes dolgozni.

- Emiatt nem kell aggódniuk. Biztosithatom önöket, hogy Leon élete legnagyobb sztárjával fog fellépni. - mondta mosolyogva Aya. - Ugyanis a Jan Jaques sztárja itt áll maguk előtt.

- Hogy? - kérdezte Yuri, mire Kalos elmosolyogta magát.

- Hm... szóval ön Aya Strens... - mondta Kalos nyugodtan. Ezért kell csak Leon a Jan Jaquesnek.

- Nem csak. Leon dolgozott már nálunk. Az akkori társa Ayame sttrens volt, a nagynéném. Akkor még csak 14 éves voltam. És nagyban kereste az igazi partnert, amit későb Sorában talált meg. Hallottam May Wong sérüléséről. Nos, Maynek szerencséje volt. Ayame többet nem tudta megfogni vgy csak ránézni a trapézra. Akkor tinédzserként, még a tranbulinon is alig voltam képes megállni, de mosolyogva kiáltottam Leon után mikor elhagyta a szinpadot, hogy egyszer én leszek a partnere. Jobb leszek mindenki másnál. Ez volt... hét éve. - mondta Aya.

- És most? - kérdezte Yura kiváncsian.

- Most? A Jan Jaques az első... és aztán levágom Leon ezüst haját.

- Le mi? - kérdezte Yuri, de Aya már fordult is.

- Köszönöm a lehetőséget. - és ezzel kiment az ajtón.

- Nem értettem. - mondta Yuri.

- Látszik, hogy nem ismered az embereket. Aya ezzel azt akarta mondani, hogy az a Leon, mely három hónap múlva tér vissza, már nem a régi Leon lesz.

- De Sora is eléggé megtette a megáét.

- Igen. Azonban Sora olyan, mintha Leon húga lenne. Leon nem látt többet benne... De Ayára már nem lesz képes úgy nézni, mint a húgára. Sőt... már nem néz úgy rá...

Az út hosszú volt... és csendes. Leon nem beszélte Ayával egy szót sem. S a lány sem mondott neki semmit. A Jan Jaques, a Párizson kivűli nagycirkusz jól tartotta magát. Itt minden volt. Vad és egzotikus állatoktól kezdve, egészen a legcsodásabb énekesnőig. A lakópark tele volt. Aya megállt egy fehér pirosas lakókocsi mellett, majd azt mondta.

- Ez Ars Neuviev kocsija. Ő a bohócunk. Mivel kevés itt a hely, ezért remélem nem haragszik, ha itt kell majd laknia. Ars nagyon jó fej bóhoc. - mondta mosolyogva Aya. De Leon nem mosolygott vissza rá. Ezért az arca ismét elkomolyodott, és folytatta - Camil Rouseau irta meg a Bouvarie öröksége cimű darabot. Arsnak van egy példánya. Kérem olvassa át, és szóljon, ha esetleg van valami ötlete. Ha nincs, akkor az előadást Camil fogja irányitani.

- Értem. - mondta komoly szemekkel Leon.

- Rendben. Akkor holnap napkeltekor a gyülekezőn elmondhatja a javaslatát. Jó éjszakát. - mondta Aya, és ezzel el is ment. Ars nagy vigyorral nyitotta ki az ajtó, majd elkomorodott.

- Micsoda haj!!! - sikitott, majd megsimogatta Leon haját. Az erősen megragadta a férfi kezét, majd azt mondta:

- Mégegyszer... és haza megyek.

- Bo-Bocsi. Mikor Aya azt mondta önnel kell megosztanom a kicst azt hittem szivrohamom lesz, mert egy szót sem tudok angolul... de látom Önnek jól megy a farncia.

- Tegezhetsz. - mondta komoly hangon Leon, majd elült a kis kocsi egyik ágyára.

- Ne haragudj szűkösen vagyunk, de a cirkusz most mélyponton van. Tudtam , hogy Aya képes lesz téged visszahozni.

- Emlékszel rám? - kérdezte elcsodálkozva Leon.

- Ki lenne képes elfelejteni a hires Leont, aki képes volt Ayame társa lenni. Akor jól ment a Jaquesnek. Remélem...

- Aya. - mondta komoly hangon Leon. - Mit tudsz róla?

- Aya? Nos, ő a sztár artistánk már két éve. Andre Laus-al lépett fel tavalyelőtt a Haláltáncávval.

- Andre hol van?

- Felakasztotta magát.

- Miért?

- Nagy volt rajta a nyomás... féltette Ayat, és nem akart vele tobbé trapézra menni.

- Elejtette? - kérdzete nagy szemekkel Leon.

- El bizony. - komolyodott halálra Ars. - OLyan szépen hullott Aya alá, kár egy angyal. Az volt a szerencse, hogy Camil, akkor jött vissza ororszföldről, és kényszeritete az igazgatót, hogy műszinpadott tetessen a trapéz alá.

- Mű szinpadot? - kérdezte Leon nagy szemekkel. - Azt amit szünet alatt húznak be?

- Majdnem. Camil azzal nem volt elégedve, ezért egy felfújható óriást kellett ráhúzni a szinpadra. Arra van húzva egy védőpongyva, és a szünet alatt felfújják. Igy az esztétika is megmarad, és a veszély is elhárul.

- Az jó. - mondta megnyúgodva Leon.

- Aya... csodálatos, és makacs... még idáig semmire sem mndott nemet. Sőt ő jött az ötlettel is, mi szerint te képes vagy minket kihúzni a pácból.

- Miért viseli Ayame nyakláncát? - kérdezte Leon komoly hangon, visszaemlékzve az aqurin köves medálra, melyet hajdan Ayaménak adott születésnapjára.

- Ayame adta neki, mielőtt elment. Amúgy...

- Aya sokban hasonlit rá. Főleg amikor komoly.

- Az lehet. De Aya nem Ayame... és ő valójában egy életvidám ifiú hölgy. Ayame 22 éves volt mikor veled lépett szinpadta. És talán túl komoly. Nme mondom, Aya is hajtja magát. De csak a határon belül. - s ezzel egés este beszélgettek.

leon másnap reggel kikötötte, hogy a Bukott angyal lesz a fő motivuma a darabnak. Camil beleegyezett azonnal, és Aya komoly szemekkel nézett. Másnap neki is láttak a próbáknak.

- Minden próba előtt felfújják a szinpadot? - kérdezte Leon a cirkuszba lépve.

- Nem. - válaszolt komolyan Aya. - Én műszinpad nélkül szeretek próbálni.

- Ezzel hajtod magad? - kérdezte Leon. De Aya nem válaszolt.

Késő este Leon megint Arsal beszélgetett. Ekkor tudta meg, hogy Aya egy éve nem vállalt páros előadást. Andre halála megrémitette a lányt. Másnap Leon ismét egy szúrós mondattal bántotta meg Ayát.

- Talán furdal a lelkiismeret?

Erre sem válaszolt Aya. A nyomás egyre nagyobb kezdett lenni. És szerette ezt a feszültséget. A próbák rendben mentek. Aya alacsony volt, és könnyű. Leon könnyedén tudott neki szárnyakat adni. A műveletsor kissé komlikált volt. Az nagyalok táncánál is a tarpézok száma volt fontos és azok forgása, most azonban a tiz trapézből négy 50 m magason kellett legyen. Azonban Aya mindent könnyen megtanult.

Pár hét elteltével készen álltak az előadásra. Reggel azonban Aya eltűnt.

- Hova? - kérdezte Leon.

- Azt mondta csak egy fél nap...Nantesbe ment.

- A ... - mondta Leon majd elhallgatott. Este fél hétkor Aya megjelenet a parkolóban. Ars komoly szemekkel nézett a lányra.

- Miért nem szóltál? - kérdezte Leon komoly hangon.

- Csak nem aggódtál? - kérdett vissza Aya - itt vagyok.

- Ez nem jó. - mondta Leon elszomordva. Majd hirtelen megragadta a mellette elmenő lány kezét, és szorosan megölelte. - Tudom, hogy most minden a te válladon van, és még én is tetéztem rá, de Kérlek... bocsáss meg nekem. Aya.. engedd, hogy a partnered legyek...

Hogy ez mi volt? Leon ösztönösen hajtotta Ayát, és ezt a lány Andre elvesztése után már nem nagyon birta. Egyre csak közelgett a nap, mikor Andre öngyilkos lett, és Aya minden próbán szomorúbb lett. Leon megértette, hogy Ayának olyan partner kell melynek mosolyoghat, és kimutathatja azt aki valójában ő. De Leon mellett a lány már a kezdetktők élrezte, hogy Ayame pótléka és nem Leon partnere.

Leon megsimogatta Aya arcát, majd felkapta és elkezdett vele körbe-körbe forogni. Majd egyenest a tranbulin felé vette az irányt. A nézősereg már közelgett, és a gyerekek csak nevettek mikor az udrari nagy tranbulinon két bolond ugrált. Aya nem félt. Már a próbák alatt rájött, hogy Leon erős karja sosem ejtené el, azonban attól is félt, hogy mi van ha mégis.

- Ez a két bolond az udvaron idecsőditi a vársot... - mondta Camil mosolyogva a Jan Jaques igazgatójának. - Már csak egy óra az előadásig és négy tv-stább is kijött.

- Leon jól végzi a dolgát... még Aya szivét is képes megbabonázni...

- Szeintem ez forditva volt... - Mondta Camil mosolyogva - Ez már hét éve el volt döntve.

Kilencórakkor kezdődött is az másfél órás előadás. Minden a legnagyobb rendben ment. A táncosok, a bohocok, és a "nemeseket" játszó bolonsok jól játszodták a szerepül. Camil szerint a Bouvarie öröksége a minden eseteben naiv és beképzelt nő bukása volt, ezt játszodta Aya, és Leon volt a felszarvazott, aki mindent elhitt a szép feleségnek. Ha azt mondta a föld kocka, azt is elhitte. Ha azt mondta a légy nyávog, azt is... Mulatságos arcot vágott leon minden alkalommal, és igy minden egyes alkalommal közelebb került Aya szivéhez.

A trapéz megrémisztette a közönséget. Olyan magasan voltak, semmi hállóval alattuk - pedig ott volt a műszinpad, de ezt a nézők nem tudták. Aya szerepe a csintalan ravasz nő, mely elcsaravja férje fejét. Jól ment Neki ez a szerep, és Leon élvezte azt  ahuncut mosolyt a lány arcán. A fátyoldiszek a lábon és a csuklón zavarták. De ő mindenféle képen képes volt elkapni Ayát. Még akkor is, mikor zuhannia kellett a szerepe szerint.

- Engedj Leon... - mondta halkan Aya, s a dob csak pergett és pergett. és Leon nézte a lány csodaszép arcát. A trambulinon játszadozó kamasz jutott eszébe, aki egy melegszivúő érett nővé cseperedett, Ő már akkor tudta, hogy a kis bukdácsolások profivá teszik majd, és mikor együtt fognak fellépni elmndhatja neki... - Hallod... -  a nézőtéren egy pisszenés nem hallatszott. Mindenki visszafolytotta a lélegzetét, és bámult  a magasba. - Hallod? elvesztem a trapéz ritmusát. Alattam van... engedj... - Mondta Aya visszforditva tekintetét az alatta lendülő trapézról.

- Je taime Aya... - mondta mosolyogva Leon, majd kis csókot lopva elengedte Aya kezét, és dőlt is hátra, hogy ő is zuhanjon. Könnye csordult Ayának zuhanás közben, majd megkapta a felé lendülő trapézt. Leon vele szemben volt., hátatforditott neki, majd hátra dőlt. Kinyújtotta hosszú karját Aya felé, és várt, hogy egymás felé lendüljenek a trapézok. Aya repült a karjaiba.

- Je taime Leon... Je taime... - mondta mosolyogva Aya.

-Igy... A Bouvarie örökség érvénybelépett... és el is égett... Akár egy kopott könyv lapjai.... mert az utolsó felvonásban egy új szerelem született.... a csintalan nő és a naiv férfi között... - Mondta hangosan a mesélő, majd kialudtak a fények.

***

két hónappal később...

- Leon!!! - kiáltotta Aya mosolyogva, majd a késdobáló fal felé fordult.

- Ne, ne , NEEE!!! - kiáltott fel Leon, majd teljesen leizzadva térdelt a földre. És a közönség majd megszakadt a röhögéstől.

Este Aya könyvet olvasot.

- Mit olvasol? - kérdezte  Leon leülve az ágya szélére.

- Csak angolt tanulok...

- Engem igy sem érsz utol... Japán, német, francia, angol, és orosz... Ja meg kinai, -- mert May ha mérges volt, úgy repeste el a baját.

- Hahha... - nevetett Aya - Nem is akarlak utolérni... Leon... - mondta halkan, mire Leon egyre közelebb hajolt az ajkaihoz... - Levághatom a hajad? - kérdezte huncut mosollyal Aya.

- Le... - sóhajtotta Leon csókra éhesen, mire Aya finoman és lágyan meg is csókolta, majd kipattant az ágyból az ollóért.

- Mi????

- Te mondtad... - ravaszkodott Aya, s az nap este le is vágta Leon Osvald haját. - Je taime Leon... - ugrott a nyakában a lány, majd szorosan átöllete... 

- Aya... éhes vagyok... - mondta huncut mosollyal Leon, majd ágynak dőlt Ayával.

****

002. L- mint Love - beszélgetés Lighttal - Kira

Light uralkodásának ideje leáldozott... Near ravasz terve furfangosabb volt, mint L -é. TOMODACHI. Ezt mondta L Lightnak, mikor remélte, hogy nem Light Kira. Azonban L már a kezdetektől tudta. A zsenialitás csak egy hajszálon függ. Ha ez a hajszál elszakad, már őrületbe vezett. Near nenm érzett semmi köteléket Kirával szembe. Őt az bosztantotta, hogy Light L - nek adta ki magát, és igy úgy vezette a japán rendőrséget, hogyan csak akarta.

Lighttal végül mégis Riuk végzett. Bár eleinte nem bizott meg egy halálistenben... zavarodott állapotában azt hitte parancsolhat neki. Azonban...

- Ez a hatalom nem ember kezébe való... - mondta halkan L ülve egy ócska háztömb tűzlépcsőjén. - Igazam van, Light? - kérdezte felnézve a vele szemben álló fiúra.

- Igaz... - sóhajtott fel Light majd leült L mellé.

-hm... legyőztél... - mondta L mosolyogva.

- A kezdetektől tudtad, igaz? - kérdezte Light komoly szemekkel nézve L-re.

- Bizony.

- Akkor, miért nem lepleztél le?

- Élveztem, hogy végre kellő ellenfélre talátam. Annyi év után, hogy kisegitettem a világot a nehéz, megoldhatatlannak hitt bűntényekben, végre akakdt egy nap hal a horgomra.

- Igen, ... valami ember feletti hatalommal. - nevetett Light.

- Ki hinné el? Ha tudományosan vizsgáljuk, mi? - kérdezte L mosolyogva. ezt mondta a helikopterben.

- Valamivel terelmem kellett a szót, és időt nyernem, hogy újra én legyek Kira.

- Tudod Light, az ember sosem változik meg. És te, valami ördögi zsenialitása vagy Istennek.

- Hogyérted ezt L?

- Mindig arra gondoltam, milyen lenne Kira, ha ember lenne? Ha én lettem volna Kira, talán úgyan úgy használtam volna a füzetet, csak kissé nagyobb távlatokban.

- Te is Istent jászdotál volna?

- Meglehet. ...

- De! Hamarabb visszadtad volna a halálistennek...

- Bizonyára iagad van.

- Azonban, neked is nagy igazságérzeted volt. És arra gondoltam, ha Light lehetne Kira... ugyan azt tenné, mint a jelenlegi Kira.

- Csak egy unatkozó zseni.

- Isteni hatalommal felhurázva... Aki játszadozhat az emberek életéve egy utópia megteremtésével.

- Igen, ... és most?

- Nem vagy isten, ... mert legyőztek. - mondta nevetve L.

- Igy van. Rám a semmi vár, veled ellentétbe....

- Vagy mégsem... tomodachi. - nevetett L. 

- Ezt hogy érted megint L? - kérdezte vissza Light komoly tekintettel.

- Csak egy kicsit kipróbáltam, milyen istent játszani. Éjjel, mikor csak Yagami rendőrkapitánnyal maradtam fenn, beleirtam a naplóba. Csak te kissé elvoltál ragadtattva magadtól, ezért nem volt semmi értelme, hogy szóljak. A füzetből kitéptem egy lapot, és ezt irtam rá. - Mondta L Light felé nyújtva egy papirt.

"Yagami Light, Kira. És hogy végre legyőzhesse esküdt ellenségét, L-t. Mivel, nem tudja L valódi nevét, a halálistent használja fel. Misával megzsarolja, és ezért a nagy fehér hölgy, elintézi neki L-t. Ezzel az elpusztul, és örökli a naplót. Ismét két Kira lesz a világon. És Yagami Light uralhatja a világot. Négy hónap húlva,  a documentumpk ellérkeznek L árvaházában. Near, pedig aki nagyon szerette L-t, mindent keresztbe fog teni, hogy lezárhassa ezt a kényelmetelen ügyet, mellyel egy zseni társa halálával fizetet. Lightnak elborul az agya.... Near ravaszan kiforgatja Kirát. Lemásolja a füzetetet, és kicseréli. Kira január 28.- án vereséget szenved. Light a halálistennek parancsol, de Riuk nem ember. Nek kell azt tennie, amit Light monda. Feirja a halál listájára Light nevét, azt mondva, hogy jól szórakozott. Aonban ez a hatalom, nem ember kezébe való.... L neve: ...Love Ermond." - Light nagy szemekkel nézte a lapot. Majd a zseni arcán mosoly jelent meg.

- Egy kisregény.

- Talán igy kellett volna használnod a naplót... - mondta L, majd elvette a lapot, és darabokra cibálta.

- MIért?

- MI miért? - kérdet vissza L. - Haragszol rám?

- Nem. Csak rájöttem, hogy...

- Nem győztem Light... - mondta L, majd felállt - De te sem szenvedtél vereséget.

- Ez igaz. Előre megirtad az életem....

- Szerintem én jobb Kira voltam mint te...

- Nem L. - mondta Light, majd elindulta a puszta, szürke halálottak világ felé - Te nem Kira voltál, hanem isten...

- Zsenialitás. - nevetett L. - Mégha nem is te lettél volna Kira, én azt akartam, hogy te legyél az. "Yagami Light, Kira." Gyerekes szinjáték... Sakkot adtál, mattal válaszoltam. - Nevetett L.

 - Misa? - kérdezte Light.

- Ő... nos, neki szép hosszú élete lesz... Vagy két oldalnyi.... - mosolygott L. - Csak nem szeretetted?

- Tipikus hétköznapi ember, aki csak azért nem volt anniyra unalmas, mert szerzett agy halál listát.

- Ez aztán az igazi Light - mondta L, mire Light megállt.

- Love?! - kiáltott utána, mire L megfordult zsebretett kezekell, és banba képpel azt kérdezte.

- Igen, tessék Yagami...

-Ezt nem hiszem el... - nevetet Light, majd indult is tovább...

A zsenik világa a magány. Mikor senki nem érti meg őket, és senki sem veheti  fel velük a harcot. Ennek a magánynak vége szakadt Kira feltűnésével. Azonban, ha valki máskép irta volna... és Light tud L létezéséről a füzet megszerzése előtt... Lett volna Light L-el ilyen jó barát? Biztosan nem. Mert sokszor még az zsenik sem értik meg egymást. Kira teljesen mást vallott, ellenétben L-el. De Sakk-Matt lett a játszma vége. Ennél nagyobb zsenialitás sosem létezett. Ezért kellett két pólusa legyen - L és Kira. Igy voltak egy egész isten.

- Light! Arra sosem gondoltál, hogy esetleg másként használd fel a füzetet? - kérdezt csendben L.

- Nem. - hangzott a mély és egyételmű válasz.

***

003. Naruto Shipuuden - Sakura és a cseresznyefához szóló kérés

Konoha csendes reggelre ébredt. A madarak csicseregte, s a cseresznye fák gyönyörűen pompáztak. A napsugarak magasba emelték az esti harmatot, és kellemesen melegitette az ember arcát.

Sakura álmosan nyitotta ki szemeit, és akkorát ásitott, hogy jobb-szeretett volna visszabújni a takaró alá. Két nap szabadság. ezt mondta Tsunade. Mióta visszatértek a homok földjéről Sakurát valami nyugtalanitotta. Épp az Akatsukikkal harcoltak, mikor Gaara is a segitségükre sietett. Mindenki Narutot akarta, és Itachi hajthatatlan illuziója annyira megkinozta, hogy képtelen volt két lábra állni. Akkor, ha nem jöt volna Sasuke, talán Narutot el is veszitik.

- Vége? - Kérdezte Sakura halkan, majd felült az ágyban. Kimászott, és kinyitotta az ablakot. - Azt hiszem, megnézem, hogy van Naruto. Azért furcsa, hogy a kilencfarkú róka, nem engedte, hogy feltőrjék a pecsétet. Vajon, miért?

- Exuperie. - mondta Sakura édesanyja, mikor behozta  alány reggelié.

- Tessék? - kérdezte Sakura nagy szemekkel nézve édesanyja felé.

- Mikor annyi idős voltam mint te, nagyapám elvitt egy távoli földre. Ott nem voltak ninják, sem shinobik.

- Akkor miért mentetek?

- Mert nagyapám szeretet olvasni, és alkotni. Azon a helyen a Szilkák földjén talát egy könyvet. Tudod kicsim, ez hely rejtet. A világ nem tud rólunk, ésa mi is kevesett tudunk a világról. Máshol teljesen mást tanulnak a veled egykoruak, és teljesen mást is csinálnak. Nekünk azonban eza sorunk. Hogy shinobik és ninjáj, hokagék legyünk.

- Hokage... - sóhajtotta Sakura - Az a bolond álma Narutónak - mondta mosolyogva.

- Észre vetted? Mikor Narutól beszélsz, mindig csak moslyogsz.

- Komolyan?

- Bizony. Akár egy tövises rózsa. A kis herceg is mindig az védte. Arra em is gondolt, hoy a rózsa képes megvédeni magát a tüskéivel. Emlékszel... Ez a régi mese, amit nagyon régen meséltem neked.

- A kisherceg, aki megszeliditette a rókát. A rókát! - csattanta fel Sakura, majd kinyitotta az ajtót, és egy-kettő fel is öltözött. Lekapta a szendvicset a tálcáról, majd kiviharzott az ajtón.

A korház messze volt. Az út pedig tele cseresznye virágokkal. Legondolkodtott. Valóban... amikor Narutoról beszélt, vagy csak rágondolt mosolygot.  - De ha annyira hülye!  - mondta neveteve Sakura - És annyira bosszantó.

- Naruto. - Mondta egy mély és ismerős hang Sakura hátánál. A lány lassan megfordult. - Érdekes. A saját nevedre már nem is hallgatsz? - kérdezte Sasuke komoly tekintettel. - Narutohoz mész, igaz? Elkisérhetelek?

- Persze.  - Mondta Sakura mosolyogva.

Milyen rég volt... Gondolta magában Sakura... Talán még csak tegnep volt a  napja, hogy készültünk a genin vizsgára.

- Hát nem furcsa... - mondta komoly hangon Sasuke - Minden mindenért Naruto fizet. Olyan balfácán, hogy csak ő sérül meg egyfolytában.

- Ne mond ezt! Te is kezelésre szorulsz...

- Hm... - mosolyodott el Sasuke, majd megállt Sakura előtt. - Azt hittem nem változtál semmit. De tévedtem. Erősebb lettél. És ha Narutóról van szó, még erősebb vagy.

- Hogy tessék?- kérdezte Sakura. - De hát Narutót mindenki szereti.

- Bizonyára, ha te mondod... - mondta Sasuke a korház felé fordulva. - Már vár minket. - Naruto csendesen nézett kifelé az ablakon. Fáradt volt. De amikor meglátta Sasukét és Sakurát felderült az arca.

A folyosó lassan és halkan jártak az emberek. Tsunade jött ki Naruto szobályából nevetve, mikor Sasukéba és Sakurába botlott.

- Ó. hahha... Ez a Naruto... - nevetett - Csak vigyázatok vele... még lábadozik.

- Naruto! - kiáltott fel Sakura - Jó látni, hogy jobban érzed magad.

- áh. - vörösödött el Naruto - Ez semmiség. A kyuubi megteszi a magáét. - simogatta meg a hasát.

- Naruto. - mondta komoly hangon Sasuke.

- Sa-sasuke. - mondta elkomolyodva Naruto.

- A fejpántomért jöttem. Kakashi azt mondta te őrzöd.

- Valóban, de nincs nálam. - mondta halkan NAruto, majd mintha csak duzzogott volna, azt kérdezte - Akkor ez azt jelenti, hogy itt maradsz?

- Itt születtem... - mondta Sasuke kinézve az ablakon, majd az ajtó felé indult - ezen semmi sem változtat. Minden kötelékem ide köt. - Naruto nagy szemekkel nézett Sasuke hátára. Az uchihák jele...

- Ennek örülök. Te is Sakura?! - kérdezte mosolyogva NAruto, mire a lányra nézett - Igy ismét egy lehet a magszokott csapat... - Sakura azonban rá sem nézett Narutora. Az az igéret, majdnem a halálba taszitotta a fiút, aki mindenre képes volt, hogy visszavigye Sasuket. Az ő csökönyös és önző kérésére.

Sasuke kiment az ajtón. Sakura még mindig Naruto ágya mellett állt, lehajtott fejjel. Legszivesebben üvöltött volna, vagy behúzott volna egyet Narutonak. De csak könnye csordult, és szipogni tudott.

- Sa-sakura! - szólt aggodalmas hangon NAruto, majd felállt az ágyból. - Jaj,  mondtam valamit? ne haragudj! - mondta, majd megfogta a lány szokányáját, akár egy éhes kiscica - Ne haragudj.

- Naruto... - mondta könnyes szemekkel Sakura - Naruto.....

- Hej. Gyere menjünk ki!

- De te még nem vagy jól! - lökte vissza Sakura az ágyba Narutot.

- De menjünk....

Ragyogott a nap. A korház parkja tele volt cseresznyefákkal. Naruto a korházi köppenyben lassan járkált Sakura mellett. Nem nagyon bezséltek. Elérve egy padhoz, leültek.

- Azért örülök, hogy Sasuke vissza jött. Igy mostmár nem kell miatta sirnod. Csak el kell neki mondanod, hogy oda vagy érte. - Mosolygott fáradtan Naruto. - Konoha is lecsendesedett. És mostmár az Akatsukik miatt sem kell aggodnunk. Talán egyszer egyesiteni kellene a shinobi falvakat. Hogy erősebb kötelék legyen köztünk... - Sakura csak hallgatott, és nézett maga elé. Mennyi mindenen mentek keresztül együtt. És mennyire kitette magáért Naruto minden helyzet. MOst is csak a mások boldogságán jár az esze. - Majd ha hokage leszek, és utolértem Gaarat, Tsunadet és a negyedik hokaget... szeretném, hogy mindenki boldog legyen akár egy nagy család... - Naruto elhallgatott. Sakura ránézett könnyes szemekkel, majd mintha mondani akart volna valamit.... de nem érkezett... - Sakura -chan, olyan álmos vagyok...  mondta Naruto elsápadva - AZ öledbe hajthatom a fejem? - kérdezte, de már dőlt is. Sakura nem mondott semmi. Naruto elmosolyodott, majd mintha csak elaludt volna...

- Naruto... - mondta Sakura könnyes szemekkel - Te bolond... - Letörölte Sakura a könnyét, majd elmosolyodott. Megsimogatta NAruto sápadt arcát. Hideg volt. Megborzolta szőke haját. "Még fejpánt nélkül is milyen jóképű" gondolta magában - Naruto... "Miért ez a furcsa vonzalom?" kérdezte magában Sakura.

A feltámadt szél táncra keltette a cseresznyefavirág szirmait. S mint egy vidám fátyol diszitette a tájat. Sakura elmerengett... "Csak maradjon ez a pillanat örök... miért van ez? De... annyira... szeretem..." Sóhajtott a lány, majd kicsordult a könnye. Naruto felnézett rá, és megsimogatta Sakura vörösen égő arcát. Sakura ránézett elcsodálkozva. Naruto mosolygot és az arca is pozsgás lett.

- Ne sirj... - mondta halkan Naruto.

- Jobban vagy? - kérdzete mosolyogva Sakura.

- Bizony..., majd szorosan Sakura hasához bújt. - Olyan fincsi ramen illatod van... - mondta vigyorogva Naruto.

- Naruto. - mondta elkomolyodva Sakura, majd mosolyra nyúlt a szája. - Holnap hozok neked... - mondta megsimogatva Naruto fejét.

- Alig várom.... - vigyorgot Naruto.

          

" Csak maradjon ez igy örökké..."

***

   004. WARNING!!! YAOI!!!! Loveless - Túl a kötelékeken

Az iskola, mint ahogyan az szokott lenni, zajos volt Ritsuka számára. Pedig ma, csak elsétált egy mellett. Az egyetemen ma nem voltak több órái, és a város másik végén Soubi kiálitása volt. Valami miatt nem sietett. Rápillantott az órájára, majd elmosolyodott. "Előbb benézek egy ajándék boltba." Gondolta magában Ritsuka, majd el is fordult a sarkon.

A boltban áldogállva megcsörrent a telefonja. A barátok mostanában sokat hivogatják. Nem is csoda. Huszonegy éves létére nincs barátnője, de sok barátja van.  A gyerekes játékok Seimei utolsó játékával véget ért. De Soubival való kapcsolata semmi sem változott.  Soubi Beloved fightere... "De én a magamévá akarom tenni. Csak az én fighterem lehet." Gondolta magában Ritsuka.

*** technikai idétlen gondok miatt - VISSZA FEL! OLDALAK (MENŰ) - nél külön oldal LOVELESS...***

Oldal: OTAKU
O T A K U - © 2008 - 2024 - otaku.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat