009. CHIHIRO SZELLEMORSZÁGBAN - YUBABA BŰBÁJA

---

Szellemország - a vidámparki fürdő - Yubaba irodája. Az öreg boszorkány fel s alá járkált. Idegeskedett...

- Mi a baj mama? - kérdezte a már felnőt kisfiú.

- Semmi semmi.... - mondta Yubaba

- Mama... igaz tudod, hogy fogynak a vendégek...

- Igen-igen. Kellene mostmár valami változás.

- Szerintem.... át kéne adnod a fürdőt. - szóllalt meg Haku az ajtóból. - Elszállt feletted is az idő, nem lenne jobb, ha friss kezekbe lenne? Te akkor leglább nyugodtan pihenhetnél mostmár.

- Haku, .... - mondta Yubaba, majd sandán elmosolyodott - Igazad van. Mi lenne ha átvennéd az üzletett?

- Hogy? - kérdezte Haku - Eszem ágában sincs. A fiadra gondoltam.

- Nem nem... a fürdőt egy csodálatosan szép és fiatal lánynak kell irányitania. - mondta a vén boszorka, majd elmosolyodott.

- Yubaba... én férfi vagyok... - mondta Haku kissé haragosan.

- Bizony, egy nagyon jóképű Sárkány... nagy hatalommal... ezért rád gondoltam. - Ennek Haku fülét farkát nem értette.  A vén Yubaba bizony néha úgy viselkedett, mint egy gyerek... Már nem volt neki való ez a munka... Egy szépség kellett...

- Vöröskő, holdsarló, tavaszi cseresznyevirágszirom... aquarin és éden tölgy... Sárkány szőr... - mondta Yubaba a pincben kotyvaszva bűbáj főzetett - Sárkány szőr... HAKU!!! - kiáltotta el mabát a ván boszi, mire rá nem soká Haku meg is érkezett... - Változz sárkánnyá.

- Minek?

- Csak tedd... kérlek... - mosolygott Yubaba...  - Mivel te vagy az egyetlen sárkány a közelbe... ez megteszi. - mondta megcibálva Haku bajszát.

- ÁU. ez most vicc? - kérdezte idegesen Haku emberré változva.

- Nem. elmehetsz.

- Vén boszi... - monta Haku , maj dkiment az ajtón.

- És most? --- kérdeztez mosolyogva Yubaba... majd az ablak felé vette az irány. Az üstben a fortyogó főzett apró cseppeké vált, s mintha pára ltt volna felszállt... - Keresd meg a folyóisten szivének vágyát... - s a pára csillámokká vált, s eltűnt.

Sok év eltelt, mióta Chihiro a kisfaluba költözött. Az idő elszállt. AZ évszakok egymást kergették. A szellemország már csak gyerekes álom lett. Halovány képek sora, akár egy kopott mesében.

Az immár felmőtt Chihiro japán szépirodalmat tanit a másik városka iskolájába. Fiatal és egyedülálló gyönyörű nővé cseperedett... akinek bizony sok hódolója akad.

A tavasz közeledtével, az iskolai élett is kezdett szinesebbé vállni. És a szülök, ismét kezdték rági Chihiro agyát.

- Meddig akarsz még gyerekeket tanitani? Ideje lenne, hogy nyugodtan leülj és a családi életed rendbehoz. - mondta Chi anyukája.

- Családi életet? - kérdezte mosolyogva Chi - Anyukám, ... miért nem érted meg, hogy egyik kérőm se tetszik. Nekem, ... nem is tudom... Nem itt a helyem...

- Chihiro. Apád és én lassan-lassan megöregszünk.... szerinted kiért harcoltunk mi annyit? És a családi hagyományt ki fogja tovább vinni...???? - kérdzete Chi édesanyja. Chi csak nézett haragvó édesanyjára, és morcosan ment fel a szobájába.

Kora reggel Chi egy régi, elegáns és csodaszép, szines selyem kimonot vett fel. Édesanyja már megörült, hogy lánya vendéget vár titokba, de nem igy volt. Chi elmosolyodott, megigazitotta a haját, és indult is.

- Hova? - kérdezte az édesanyja.

- A hegyi vidámparkba. A város egyesülete Sakura ünnepséget rendez, és arra gondoltam, elviszem a gyerekeket.

- Ez kicsit nem nagy felelőség?

- De a gyerekek a szüleikkel jönnek. - mosolygott Chi.

A hegyi vidámpark... az az átkozott hely, hol esténként szellemek tanyáznak... a város sok pénzt fektett bele, hogy Sakura ünnepségére kinyiljon... Milyen csodálatos látvány volt. A magas dombok teli s teli élettel... Chi szemei is könnybe lábadtak... Azonban úgy járkált a tömegbe mintha csak keresett volna valakit. A gyerekacaj megtöltötte  a hegyet. Minden-féle finomságok sorakoztak a boltokba, és szebbnél-szebb ajándékok.

- Tanárnő... tanárnő... - mondta az egyik kisdiák - éjfélre tüzijáték is lesz... maradunk? - kérdezte mosolyogva, mire Chi elmosolyogta magát, csak ha a szüleiddel vagy.

- Igen-igen... csak ők is szerették volna tudni, hogy a tanárnő marad e...

Ahogyan lassan szállt le a est, Chi egy patak hangjára lett figyelmes... Hűs levegőt hordott magával a szél... s a piros lámpák lassan kigyultak. A régi fa hid alatt a patak sebesen folyt, s Chi elmerengett a naplementén.

Az emberek változnak... a gyerek felnőnek... és a szellemek egyre hatalmasabbak lesznek...

Chi sokáig állt azon  hidon... mintha csak várt volna valamire... Az álarcos bál már elkezdőtött... a felnőtek és a gyerekek is vidáman tácoltak és énekeltek... mindannyian várták a tüzijátkot. Chi csak nézet felfelé... madj néha oldalra tekintett... A hidon nem állt senki, csak ő  egyedül. A szél lehült, lassan harmat lepte be  a tájan.

Egyszer csak egy álarcos férfi állt meg Chi mellett.

- Csak nem a csillagokat lesed? - kérdezte egy meleg és barátságos hang... - Tudod jól, hogy neked nem kellene itt lenned... - s erre megragadta Chi kezét a nagy s meleg férfikéz, majd szaladnikezdett vele.

- Várjon... kicsoda maga? - kérdezte sietve a vizkék szinű kimonot viselő férfire...

Azok a hosszú évek hiába teltek el... Nem változott semmi a szellemországban... Chi hiába nőt fel Haku szive akkor is felismerte. ...

Az út a parkon át, át a tömegem olyan smerős volt Chi számára. Majd mikor végre megálltak a hidnál... Chi törelmetlenül kapta ki kezét a férfi kezéből.

- Mit  akar maga tőlem? - kérdezte komoly arccal, mire Haku megfordult, és elmosolyodott.

- Nem kell aggódnod... Barátod vagyok... Csak épp most eszméltem rá, hogy mennyire nem akarom, hogy visszamenj a világodba.

- Te-tessék? - kérdezte Chi. A tüzijáték folytatódott, ezért Chi felnézett az égre. Gyönyörű volt az ég. Haku ismét megfogta Chi kezét, és  sárkánnyá változva felszálltak az égre..

- Maradj velem Chihiro... Itt szellem országban... - mondta ismét emberré változva Haku, majd magához ölelte Chit.

- Kohaku... - mosolyodott el Chi, mikor furcsa ezüst por vette őket korül.

Oldal: 009. Chihiro szellemországban
O T A K U - © 2008 - 2024 - otaku.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat